Nagyon sokan álltak sorba. Tudtam, hogy még messze, amikor én következem. De éreztem, tudtam, hogy megéri várni. A legtöbben valakivel együtt jöttek, én egyedül. Beszélgettek, rajongtak, ki idétlenül vihogott, ki komolyabban beszélgetett. Előttem két kamaszlány zsizsgett,…

Nem láttam azóta, hogy eltűnt a ködben. Pedig sokszor felidéztem magamban. Azt az érintést, melyet melegen éreztem kezemen. Azt a tekintetet, mely mélyre hatolt. Azt a mosolyt, mely elvarázsolt.A tavasz eljött, s vidáman nézett le ránk. Első találkozásom vele maga volt a tökély,…

  - Hol vagy?- Itt vagyok.- Még mindig bent?- Még mindig.- Miért nem jössz már ki? Mehetnénk tovább.- Mert nem tudok.- Nem tudsz? Hogyhogy?- Bezártak.- Ki zárt be?- Nem tudom.- Hogy történt?- Ki akartam jönni hozzád, s ahol bejöttem, ott már nem tudtam.- Nem volt más…

Lámpalázasan ült a székén a copfos kislány. Szoknyája térdig ért, kis vászoncipő és vékony zokni volt rajta. Szórakozottan lóbálta lábát, ami éppen a padló felett ért. Keze a lábai mellett a széken támaszkodtak, fejét lefelé hajtotta, s himbálózó lábait nézte.Tudta,…

Csengettek. Siettem az ajtóhoz, kezemen ott maradt a sütőkesztyű. Kinyitottam, s már meg sem lepődtem. Pisti volt. Nagyot mosolygott s így szólt:- Már a lépcsőházban éreztem a sütiillatot. Magad sem gondolhattad, hogy ezt kihagyom...Nagyon nevettem én is, s tártak ki az ajtót, hogy…

Régóta vártam a pillanatra. Amióta csak feltűnt az álmomban. Nem kerestem, csak jött. Egyszer csak megjelent, kopogás nélkül benyitott álmaim ajtaján és helyet foglalt. A cipőjét sem vette le. Nem köszönt, csak rám nézett, s mosolygott. Leült és a szék karfájára tette két…

Talán már írtam, hogy szeretek Zuglóban lakni. Kellemes hely, nemcsak azt szeretem benne, hogy csendes, nyugodt, szépen rendben tartott - relatíve -, hanem azt is, hogy átszeli a Rákos-patak, ami csupán 3 utcányira van tőlünk.Egy-két éve egyszer, mikor a pataknál jártam,…

Legutóbb, mikor Pisti átjött, s a fura fiúról meséltem neki, volt még egy gondolatébresztő mondata. Annyira ízlett neki a süti és a habos kávé is megint, hogy megdicsért, aranykezem van. Mondanom sem kell, bennem a legkisebb mondatok és gondolatok is úgy ragadnak meg, mint a régi…