Villám csapott a földbe, s az menten kettéhasadt,

Mikor megláttam Őt, s szívemben örökre ott maradt.

Szemeiben elégtem s megnyílt lábam alatt a föld,

A hirtelen feltörő láng mindent elsöpört.

Sokáig kellett várnom, de a csoda rám talált,

Ajkaim az övére forrtak, mikor letette italát.

Éreztem a gyönyörtől magasan lebegek odafönt,

A mennyország volt ajkain két csepp bodzaszörp.

Csak öleltem, nehogy elszálljon a boldog pillanat,

Szépségét látva mindig úrrá lett rajtam az ámulat.

Eljött a nyár s ő minden percet együtt töltött velem,

Szárnyaltunk, mert repített minket a mindent elsöprő szerelem.

Eltelt lassan az ősz, s a tél elmúlást hozott,

Elvette tőlem az élet, de szerelmünk sohasem kopott.

Fáj az emlék, hamvain szárba szökken egy rózsatő,

Örök szerelmet idéz nekem a két csepp bodzaszörp.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.