- Szia!

- Már vártalak!

- Jól vagy?

- Igen, köszönöm. Te is?

- Persze. Szerencsére most zárva az ablak. A végén megint bezárnának.

- Te kis humoros! Ne aggódj, most már vigyázok!

- Még szép!

- Mi ez a kopogás? Hallod?

- Milyen kopogás?

- Körülbelül percenként hallok egy kis koppanást.

- Ja, tudom már. Nézz csak le!

- Hát ez meg mi a csoda?

- Nem tudom. De innen jön a hang.

- Mi a csodát csinálhatnak?

- Nem tudom, de jól elütik vele az idejüket.

- Érdekes. Te láttál már ilyet?

- Nem. De őket már egy ideje figyelem.

- És mire jutottál?

- Nem sokra. Van ez a fekete-fehér tábla, és rajta azok a fura göcsörtös dolgok, feketén és fehéren. Ide-oda rakosgatják, s közben nagyon gondolkodnak.

- Régóta csinálják?

- Azt hiszem, 2 órája.

- Akkor biztosan jó nekik.

- Igen, biztosan.

- Van kedved eljönni a parkba?

- Persze, biztos jut valami harapnivaló.

- Akkor menjünk!

Két galamb szállt fel a háztetőről. A ház kertjében egy régi faasztalnál egy idős öregúr és egy fiatal férfi sakkozott. A fiatalember az öregúr unokája lehetett. Meg se rezzentek, csak figyelték a sakktáblát, s néha egyikük lépett. Szótlanul ültek ott, elsuhant mellettük a világ. Észre sem vették, hogy már lenyugvóban van a tavaszi nap...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.