A minap Pisti ugrott át hozzám. néhány napja nem találkoztunk, s meg akarta kérdezni, hogy vagyunk. Beinvitáltam egy kávéra. No meg persze sütire. Odanyújtottam neki egy szeletet az este sütött citromos lepényemből, s az elismerés nem maradt el. Kétszer kért repetát. Azt…

Beköszöntött a tavasz. Idén egy kicsit későn, de annál szikrázóbban. Sokáig uralkodott a tél, de végül mégiscsak legyőzte az újjászületés, s a természet fiatalos lendülettel kezdte el bontogatni új életet hozó szárnyait.Alig múlt délután egy óra. A nap magasan…

A tegnapi arcok írásom is jó hosszúra sikeredett. Ha valmairől elkezdek írni, általában úgy futkosnak a sorra születő gondolatok s előkerülő emlékek a fejemben, mint a felmosóvödörben a kicsi buborékok. Annyira belemelegedtem az írásba, hogy egy valamit kifelejtettem belőle.…

Manó születése előtt, míg még dolgozni jártam, kis túlzással a fél életemet a BKV-n töltöttem. Akármennyire jó helyen lakik is az ember, nem lehet úgy megválasztani a munkahelyét, hogy ne utazzon naponta min. kétszer 1 órát. A szerencsésebbeknek csak egy járművel kell…

Szép napra virradtunk tegnap. Nemzetközi nőnap. Nem mintha nagyra tartanám ezeket a kinevezett ünnepeket, de azért jólesik, hogy kicsit csak a miénk ez a nap. Mert nőnek lenni nehéz, de azért szerintem jó és szép is. Férjuram nagyon figyelmes és kedves énjéről tett…

A kedves szomszéd fiú elment - no nem örökre, csak a hétvégére - így magam maradtam elmélkedéseimben, s gondolataimban. Csalóka a címem, aki egy kicsit is kedveli vagy kedvelte a L'art pour l'art társulat humorát, annak eszébe kell, hogy jusson azonnal az "Ej, buborék,…

Kevés fontosabb dolgot ismerek ezen a világon, mint a mosoly, s hogy képesek legyünk mosolyogni. Örökké zsizsgő ember vagyok, így eddigi életem során nagyon sok embert ismertem meg, s mindig emberek között mozogtam. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy nem csupán közhely a mondás,…