szomszedlany 2010.03.08. 07:01

Buborék

A kedves szomszéd fiú elment - no nem örökre, csak a hétvégére - így magam maradtam elmélkedéseimben, s gondolataimban. Csalóka a címem, aki egy kicsit is kedveli vagy kedvelte a L'art pour l'art társulat humorát, annak eszébe kell, hogy jusson azonnal az "Ej, buborék, buborék' című kis versike, amit igazán rázósan megkacagtatóan adott elő Laár András. Szó sincs azonban arról, hogy erre a versikére szeretnék utalni.

Mivel mostanában egyre több kisgyerek vesz körül, gyakran s egyre többször jutnak eszembe saját gyerekkori élményeim. Amióta csak az eszemet tudom, imádtam a vizet, s imádtam pancsolni. A nyár egyenlő volt a Balatonnal, s a véget nem érő kerti pancoslásokkal a nagyszülőknél. Emellett télen és nyáron egyaránt az jelentette a paradicsomot az életünkben, mikor kisgyerekként úgy fürödhettünk, hogy egészen a túlfolyóig telengedett kádban pancsolhattunk este. Finom meleg víz, a hanfürdő végeláthatatlan buborékrengete, s kedves vízi játékok. El tud bárki is képzelni annál szebbet, mint mikor a fürdővíz tetején ringatózó buborékszigetek a szivárvány megannyi árnyalatában pompáznak a ráeső fényben?

Talán egyetlen dolog lehet még ennél is szebb: a szappanbuborékok. Akinek nem volt gyerekkorában buborékfújója, az - szent meggyőzősédes -, hogy nem is volt igazán gyermek. A kis műanyag üvegcsét mindehova magunkkal vittük, s nem győzték nekünk a szülők s nagyszülők újratölteni. Versenyt fújtunk, ki tud több, nagyobb, és szebb szikrázó szappangömböt fújni. Sikongatva ujjongtunk, ahogy a megannyi apró és óriásira sikeredett kis csillogó léggömb-jelenség tovaszáll. Némelyik kipukkan némelyik egészen addig "életben maradt", míg csak el nem vesztettük szem elől a nagy magasságban. Elképzelni sem tudtunk huncutabb s nagyob élményt adó játékot, mint buborékokat fújni s aztán hatalmas kacagás közepette üldözni őket, s elkapni mindet...

A minap takarítás közben déjavú érzés kerített hatalmába. Vizet engedtem felmosáshoz a vödörbe, s közben éppen azon tanakodtam, milyen újabb süticsodának örülhetne kedves Pisti szomszédom. Üvegesen bámultam a vödörbe zubogó vízrengetegbe, amikor egyszer csak érdekes jelenségre lettem figyelmes.

Ahogy a vízsugár a vödörbe ért, megannyi kis mosolygó, színpompás buborék születésének lehettem szemtanúja. Egészen különleges élményben lehetett részem. Formásak voltak, mosolygósak, fürgék és vidámak. ...hirtelen úgy éreztem magam, mint Antone Ego a Lecsó c. rajzfilmben, mikor megkóstolja az apró séf lecsóját: egészen kicsi gyermekké zsugorodtam össze, éreztem a nagyszülők udvarán surranó friss falusi levegő, a szikrázó napsütés és a frissen nyírt zöld fű illatát, és kezemben éreztem az apró műanyag üvegcsét. Észre sem vettem, de tovább figyeltem a kis buborékokat, akik kacagva életre keltek.

Születtek egészen kicsik és óriásiak is, s mindegyik hihetetlen fürgeséggel szaladt tovább a vödör széle felé. Közben a nagyok bizony felfalták a kicsiket, de olyan jelenség is lezajlott szemeim előtt, amikor sok-sok apró pici gömböcske egy óriásivá olvadt össze. Ezek a picinyke, ám annál csodálatosabb kis lények hihetetlenül rövid életűek voltak, a legtöbbjük, ahogy a vödör széléhez ért, el is tűnt a simgató, fodrozódó víz mélyén. Ám voltak olyanok, akik kitartóan küzdöttek, s néhány másodpercig szilárdan kapaszkodtak a vödör szélén hullámzó víz felületén.

A következő pillanatban kisfiam hangja ébresztett fel, aki hangosan követelte megérdemelt uzsonnáját. Elzártam a vizet, s bevallom, igazán jóízűt mosolyogtam magamon. Egy felnőtt ember, aki sosem nő fel, aki egy vödör vízben is képes olyan mesés csodaországot meglátni, s olyan világba csöppenni, ami talán a világ összes meséjében sem látezett soha...

Azóta is őrzöm a fürge és kacagó kis bubékok emlékét. Tudtam, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ezt a történetet is átvigyem a szomszédba. Éreztem, mit fog rá mondani, de azért kíváncsian vártam, mikor vasárnap este hazajött. Elolvasta és elmosolyodott:

"Benned sosem csalódom, Te kedves kis csendes bolond a szomszédból! Gyere, vár a megérdemelt zöld tea!" Én pedig tányérra tettem a hétvégén sütött linzersütit, ami tökéletesen illett a teánkhoz, akárcsak a kis buborékok mesés története a vasárnap esti gyermeteg hangulatunkhoz...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szomszedfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr111818039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.