2010.03.11. 10:19
Három szál szeretetvirág
Beköszöntött a tavasz. Idén egy kicsit későn, de annál szikrázóbban. Sokáig uralkodott a tél, de végül mégiscsak legyőzte az újjászületés, s a természet fiatalos lendülettel kezdte el bontogatni új életet hozó szárnyait.
Alig múlt délután egy óra. A nap magasan táborozott az égen, tündöklő sugarai finoman simogatták a virágok szirmait, a fák leveleit, s a felé forduló derűs arcokat. A kellemes koratavaszi meleget lágy szellő tette még kellemesebbé.
A Várban a kis kávézó teraszán egymást váltották az étvágyukat csillapítani vágyó vidám turisták, üzletemberek és néhány család. Egy japán turistacsoport boldog mosollyal látott neki az étlap átböngészésének. Két idős német házaspár, nagy kacagással hallgatta a társaságukban lévő fiatalember élménybeszámolóját. 3 középkorú, öltönyös üzletember, nagy precizitással és határozott figyelemmel koncentrált a negyedik fiatalember mondandójára s az előtte fekvő laptop képernyőjére.
A terasz szélén fiatal anyuka üldögélt 2 éves forma kisfiával. Kedves arca sugárzott a boldogságtól s a kisfia felé áradó határtalan szeretettől, miközben kisfiát figyelve 2 piros kisautót vett ki a táskájából. A kisfiú az asztal mellett álló korlátra támaszkodva hatalmas szemeivel érdeklődőn figyelte a macskaköves úton elhaladó néhány autó és egy lovaskocsi kerekeinek zaját. A kisfiú néha édesanyja felé fordult, egy-egy kérdést intézett felé, amire az édesanya szerető mosollyal válaszolt. A kisfiú egy pillanatra megállt, elgondolkodott, majd csillogó szemekkel visszafordult a korláthoz s tovább figyelte a körülötte tovasuhanó világot. Kis kezeiben közben kitartóan szorongatott 3 szál tűzpiros pipacsvirágot.
A mögöttük lévő asztalnál csinos fiatal nő foglalt helyet. Ében fekete tűsarkú cipője kecsesen csüngött formás, egymáson nyugvó lábain. A mosolygó koratavaszi napsugarak gyémántként csillogtak harisnyáján. Elegáns, drága, fekete kosztümöt viselt, ami kihangsúlyozta karcsú alakját. A blézer gomjai szorosan zárták be mellkasát, nem sokat láttatva abból. Csupán karcsú nyaka villant ki, melyen visszafogott, egyszerű aranylánc lógott, a láncon pedig egy pici arany karika gyűrű. Formás nyakán átdobott mályva színű sálat melankólikusan dobálta a friss szellő. Hosszú, hullámos vörös haja vadul ringatózott a széllel. Arca akár egy porcelánbabáé, olyan selymesen, hibátlanul és hamvasan tündökölt a fényben. Szemét nagy kerek napszemüveg takarta el.
Fiatal pincér jelent meg az ajtóban, tálcáján egy habos cappuccinoval s egy kis pohár vízzel. Szinte szállt a hölgy felé.
- Parancsoljon! - tette le udvariasan a hölgy elé a csészét és a poharat, majd hozzátette: Hozhatok még valamit?
A fiatal nő csak bólintott a fejével, hogy nem, arca meg se rezzent. Kecses, hosszú ujjaival megfogta a csésze fülét, s finom ívű, mályva színben pompázó ajkaihoz emelet a cappuccinot. Arca a távolba meredt, szemét továbbra is takarta a szemüveg. Másik keze egy rozoga, régi, kopott, míves könyvön pihent, melyből egy régi, sephia fénykép sarka lógott ki a könyv közepén.
Ismerős dal csendült fel a terasz hangszóróiból. Amikor megszólalt a "Mert álmok nélkül a félelem ölel..." hangzású sor, a fiatal hölgy nagyot nyelt, arcizmai kissé megfeszültek. Néhány pillanattal később szemüvege alól csillogó könycseppek szaladtak végig bársonyos arcán...
A szomszéd asztalnál a kisfiú már nem az utcát figyelte. Tekintete már jó ideje a szép fiatal nőn nyugodott. Izgalommal mozgolódott székén, majd egyszer csak leppattant róla és odalépett a hölgyhöz.
- Szia! - szólalt meg kis cérnahangján.
A hölgy nem tudta, honnan jön a hang, majd kérdőn nézett le a kisfiúra. Közben édesanyja is észrevette s utána ment:
- Kisfiam! Gyere vissza, ne zavard a nénit! - majd a hölgy felé fordult - Ne haragudjon!
- Semmi gond - szólalt meg a nő mély, bársonyos hangján.
A kisfiú felnézett rá, s így folytatta:
- Te olyan szép vagy, hogy ha anyukám nem lenne, Téged vennélek feleségül - majd széles mosollyal rátette kezét a hölgy kezére, ami ölében nyugodott.
A nő alig látható félmosolyra húzta kecses száját, s ismét nagyot nyelt, majd hozzátette - Köszönöm!
- Gyere, kisfiam, most már tényleg ne zavard a nénit - s az édesanyja visszakísérte kisfiát az asztalukhoz. Mennünk is kell, gyere szépen.
Összeszedte a kisautókat, majd ráadta kisfiára lange tavaszi kabátját, aki azóta sem vette le szemét a hölgyről, s még akkor is csak őt figyelte, mikor már messze jártak a kávézótól.
Egy órával később az édesanya és a kisfiú a Halászbástyánál sétáltak, amikor a kisfiú egyszer csak felkiáltott:
- Anya, nézd! Ott a szép néni! Repülni készül? - mutatott a kisfiú egy eldugott kis sarokra, ahol a hölgy egy kőfal szélén egyensúlyozott. Az édesanya azonnal odakapta fejét, s tátva maradt a szája. De még mielőtt egy hang is kiszaladt volna a száján, a kisfia kirántotta apró kezét az övéből, s elkezdett nyílegyenesen a hölgy felé szaladni.
Az édesanya hanyatt homlok rohant kisfia után, aki előbb érte oda a fiatal nőhöz. Ahogy akisfiú a hölgy háta mögé ért, halkan megszólította:
- Szia szép néni!
A hölgy erre finoan összerezzent, s a válla fölött lenézett a kisfiúra, aki hatalmas mosollyal, tágra nyílt szemekkel nézett fel rá, kezében még mindig a 3 szál tűzvörös pipacsot szorongatta.
- Repülni szeretnél, mint a csip-csipek? - kérdezte gyermeki ártatlansággal a kisifú.
A nő csak nagyot nyelt. Már nem volt rajta szemüveg. Hatalmas mogyoróbarna szemeiben zavartság és szomorúság tükröződött. Habozott. Hirtelen nem tudta, mit tegyen. Ma reggel úgy kelt fel, hogy ez lesz az utolsó napja. Biztos volt benne, hogy nem kell több éjszaka álomba sírnia magát és nem kell több fájdalmat lenyelni és elviselni megtépázott szívének és lelkének. Lelépett a kőfalról és lehajolt a kisfiú mellé. Közben az édesanya is odaért és aggódva figyelte a történéseket.
- Valami olyasmi - szólt gyengéden a kisfiúhoz.
- Neked adom a virágomat, mert olyan szomorúnak tűnsz. Szeretném, ha mosolyognál és vidám lennél, mert akkor még szebb leszel - mondta a kisfiú, miközben a hervadt pipacsokat a hölgy felé nyújtotta. Ő félénken elvette, miközben a kisfiú így folytatta:
- Szeretetvirág, varázsereje van - s szélesen elvigyorodott.
A fiatal nő nagyot nyelt, de nem tudta megfékezni kitörő érzéseit, s könnyek árasztották el gyönyörű szemeit, majd a könnyek patakokban folytak végig hófehér arcán. A kisifú kérdőn nézett fel édesanyára, aki mosolygó szemeivel bólintott neki egyet. A kisfiú visszafordul a hölgy felé és közelebb húzódva, megölelte lábát és így szólt:
- Ne sírjál, a szeretetvirágok vigyáznak rád. Gyere sétál velünk és nézegessünk csip-csipeket!
A fiatal nő felnézett a kisfiúra könnyektől áztatott szemével és gyengéden megsimogatta arcát. Úgy érzete szíve kiszakad mellkasából. Ám ez alkalommal nem a fájdalomtól és a szomorúságtól...a boldogságtól...mert egy apróka kisgyermektől kapott valamit, amit már nagyon hosszú évtizedek óta senkitől...Szeretetet. S a három szál szeretetvirág valóban varázserővel bírt, mert aznap megmentett egy életet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
