2010.03.16. 22:27
Hinta a parkban
Csengettek. Siettem az ajtóhoz, kezemen ott maradt a sütőkesztyű. Kinyitottam, s már meg sem lepődtem. Pisti volt. Nagyot mosolygott s így szólt:
- Már a lépcsőházban éreztem a sütiillatot. Magad sem gondolhattad, hogy ezt kihagyom...
Nagyon nevettem én is, s tártak ki az ajtót, hogy fáradjon be.
- Hm! Túrós! Imádom! - szippantott mélyet a levegőbe, majd nagyot nyelt.
- Dobd le a kabátodat, s ülj le, máris vágok Neked - feleltem - de ha elrontod a gyomrodat a forró sütivel, mosom kezeimet - tettem hozzá szemöldökömet ráncolva.
Mosolygott. Imádom, amikor mosolyog. Nagyon szép szeme van, s ilyenkor még szebb. S ilyenkor kedvem lenne addig ölelgetni, amíg csak bírja a karom, mint egy nagy zsivány gyereket.
Leült a pult mögé szemben velem. Egy papírral kezdett babrálni. Elétoltam a frissensült illatozó sütit és megkérdeztem:
- Kérsz habos kávét is?
Egy szót sem szólt, csak mosolygott megint, úgyhogy egy szó nélkül el is kezdtem főzni, mert tudtam, hogy igent jelent.
- Mi ez a nagy jókedv rajtad? Csak úgy ragyogsz... - fordultam hozzá kérdőn.
- Elmesélek Neked valamit - kezdte titokzatosan.
- Ismered a kis parkot három utcára innen?
Bólintottam, majd folytatta.
- Van egy hinta a parkban. Széles kis fahinta, olyan amilyet meséltél, hogy a nagypapádnál van és sokat játszottatok rajta. Egyszer ott üldögéltem, s elkezdtem nézegetni a hinta támláját. Találtam belevésve valamit:
"Március 10. Gyönyörű nap van :)"
- Megtetszett, s nem tudom miért, írtam rá "választ":
"Március 13. Csoda a világ :)"
- Tudtam, hogy badarság, hiszen, lehet, többet nem is jön az illető, aki írta, de valamiért megfogott, s olyan titokzatos volt az egész.
Kis szünet után felnézett s folytatta:
- Aztán 2 nappal később megint arra jártam, s láttam egy újabb feliratot:
"Március 14. A csoda bennünk van :)"
- Most már menthetetlen voltam. Rettentő kiváncsi lettem, s újra válaszoltam:
"Március 15. ...és a szívünkben és a lelkünkben... :)"
- Másnap nem tudtam menni, de majd megölt a kiváncsiság. Két nap múlva első utam oda vezetett, s nem hiába...
"Március 15. Egy mosolyban ott rejtőzik szívünk, lelkünk :)"
- Végem! Tehát aznap volt ő is, mikor én. Innentől kezdve mindennap mentem, sajnos midnig csak este tudtam. Sosem láttam őt. Valószínűleg Ő meg mindig napközben ment. Egy hónapon keresztül "leveleztünk". Nem tudtam, ki az, de biztos voltam benne, hogy lány. S ha lehet ilyet, megszerettem. Tudtam, hogy nem véletlenül találtam rá, s meg kell, hogy ismerjem személyesen is. Az utolsó üzenetet április 12-én írtam, egy hete. Így hangzott:
"Április 12. Ő szívembe lopta mosolyát... :)"
- Azóta nem jött válasz, pedig mindennap megyek. Hétvégén már kétszer is. Ha várni kell, akkor is meg fogom tudni, ki Ő... Hát nem mulatságos? Lehet, hogy egy öreg bácsika, lehet, hogy egy 5 éves kislány - na jó azt azért mégsem hiszem. De lehet, hogy egy nagydarab rocker vagy ilyesmi. De valamiért érzem a szívemben, hogy egy kedves lány, akit érdemes lenne megismernem...
Pici szünetet tartott, s szájához emelte a kávéját. Szerencsém volt, mert így nem látta az arckifejezésemet. A szám tátva maradt, elfejeltettem levegőt venni. Szerencse, hogy nem volt semmi a kezemben, mert összetört volna. Nem tudtam, hogyan leplezzem zavaromat. Gondoltam rá már hetek óta, hogy elmesélem neki, milyen furcsa dolog történt velem, de nem mertem, mert féltem, hogy kinevet s gyerekesnek és bolond álmodozónak tart majd. Elképedés és szorongás lett úrrá rajtam. Ott álltam, és mozdulni sem mertem. S nem mertem egy hangot sem kiadni a torkomon, mert féltem, hogy elkiáltanám magam: Én vagyok a kedves lány...
(lábjegyzet: ez alkalommal kérem, mindenki vonatkoztasson el attól, hogy a padba való firkálás helytelen magatartás, nem követendő példa... :D )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
