Szóval, februárban teljesen a véletlen hozta úgy, hogy kisfiam a híradó környékén elszunnyadt, így 7 óra felé bekapcsoltam a TV-t. Nicsak, Vacsoracsata, üsse kő, megnézem. Ki ez a fiú a pici konyhában? Majdnem szerelem volt…? Az iskoláját, ennek aztán van hangja! Hoppácska! No, akkor nézzük csak tovább, hátha ebből valami érdekes kerekedik ki.

Hát így kezdődött. Így lettem – nézzük csak – mondjuk azt, hogy „rajongó”? Nem vagyok az a típus. Utoljára Kevin Costner-ért „rajongtam” kb. 5 éves koromban. Najó, talán voltam már 10 is. J Más? Nem nagyon. Pink-et szeretem nagyon, de csak sokat hallgatom a zenéit, nem lettem lelkes rajongója…

No, de ne kalandozzunk el… Ha jobban visszagondolok, a Vacsoracsata még nem is az a pont volt, ahol végérvényesen rabul estem én is a hangjának. Néhány nappal később sógornőmmel beszélgettem, aki mint kiderült, szintén nagy rajongó – ő követte végig a Csillag születik-et is. Kicsit beszélgettünk, mesélt, s megmutatta a videókat. Innentől már nem volt visszaút. Ajánlott egy-két rajongói oldalt, hogy ott megtalálok mindet Istvánról. Miért ne – gondoltam, míg a manó alszik napközben, majd elolvasgatom, s hallgatok egy-két jó zenét.

Megnéztem az összes videót a műsorból, majd a TV-s interjúkat, riportokat, elolvasgattam a cikkeket. Mennyi szemetet összeírnak erről a jóemberről! Aztán elkezdtem olvasgatni a fórumokat, majd mindennap meghallgattam s megnéztem újra a Csillag születik-ben lement számokat. Érdekes, hogy minden alkalommal az ember felfedez valami újat. Egy mozdulatot, egy arckifejezést, egy-egy újabb érzelmi megnyilvánulást… s lassanként azt veszi észre, hogy ez a fiú valahogy a mindennapok részévé válik. A hangja, s a zenéje állandóan az ember fejében motoszkál, mígnem a fürdőben, a konyhában, s már a manó altatásához is azokat dúdolom. J Nagyon sok „sztárunk” van már, de valahogy nála mást érzek. Ő olyan „közülünk-való”. Közhely, vagy nem, de így van. Olyan, mint a régi osztálytársam, a barátnőm bátyja, olyan típus, mint akit csak úgy emlegetünk: „Tudod, a kedves fiú a szomszédból…”

…S a fiút a szomszédból már egy ország figyeli, minden mozdulatát, lépését. Persze mint minden ismert ember, ő is megosztja a tömegeket. Igenis vannak, akik nem szeretik, mert azt látják benne, hogy csak megjátssza magát, és talán nem is akkora tehetség, nem sztárnak való, mint tette korábban Mester Tamás… Aztán jön a nagy többség, akik rajonganak érte, szerelmesek lettek, szeretik a hangját, szurkolnak neki, vagy egyszerűen csak kedvelik, szimpatikusnak tartják.

Néha mosolygással, néha viszolygással, néha csodálkozással követem az eseményeket, a különféle oldalakat. Miért? Mert néha azt érzem, a szomszéd fiúból divat lett…Persze mint mindig, most is tegyük hozzá, hogy tisztelet a kivételnek…

Vannak a tinilányok, akik sikongató rajongással csüngnek rajta…ez természetes…de lássuk be, ez tart még pár hétig, esetleg hónapig, amíg Istvánunk még nagyon nagy szenzáció. Aztán ahogy az újságok már minden szemetet megírtak róla, aminek jó, ha 20%-a igaz, s ahogy István már valóban a zenére és a tartalmas koncertekre tud fókuszálni, nem pedig arra, hogy hurcolják jobbra-balra, mint a véres kardot – akár betegen is -, mert szenzáció és mutogatni kell, akkor majd csökken a tinirajongás. Nem is beszélve arról, hogy kb. fél év múlva mindkét kereskedelmi csatornán jön az újabb sztárkereső műsor, s akkor a tinirajongás megtalálja majd újabb célpontjait.

Vannak aztán, akik most nagyon szerelmesek lettek a frissensült sztárunkba. Tisztelet a kivételnek – és ezzel senkit nem akarok megbántani – de nézzen magába mindenki, hányan vannak, akik akkor is így rajonganának érte, ha nem lenne Csillag születik nyertes, s nem szerepelne úton útfélen a TV-ben, újságokban? Ha soha nem szerepelt volna TV-ben, és mondjuk a múzeumba tévednek be, ott is szerelembe estek volna vele...? Remélem, akadnak azért, akiknél őszintén igen a válasz, s egyszer majd valamelyikük tényleg István igazi társa lesz. J

Egy szó mint száz, kíváncsian várom az elkövetkező hónapok fejleményeit. Várom nagyon az első lemezét természetesen, mint mindenki más. Várom az első önálló koncertjét, amire eljuthatok. De még inkább várom, hogy meggyógyuljon, s azt is – vagy ezt inkább csak remélem -, hogy megerősít abban, hogy van annyira erős személyiség, hogy nem fogja a média és a celeb-világ felzabálni, bedarálni, ahogy tette olyan sok tehetséges, ámde formálható és manipulálható „ifjú sztárral”…

…mert valóban kicsi ez az ország ahhoz, hogy ennyi sztárt el tudjunk tartani…s kicsi ahhoz, hogy a sok szemét, amit a média közöl róla, figyelem nélkül maradhasson. Legyen így! Ne mérgezze meg az ő életét és mindennapjait, s bízunk benne, hogy idővel alábbhagy ez, s azzal fognak csak foglalkozni, ami a nagyközönségre tartozik: a zenéjével. A többi pedig hadd legyen az ő dolga. Egyébként is, kicsi ahhoz is ez az ország, hogy legyünk éppen elegen, akik hasonló értékekben hiszünk, s keressük azokat, akikben „barátra” lelhetünk. Akik úgy érezzük, megérdemlik a valóra vált álmot, a tündérmesét.

István, kívánom Neked, hogy végre valóra válhassanak az álmaid, megkapd azt az elismerést, amit megérdemelsz. Hogy ameddig csak örömödet leled benne, sokat adhass az embereknek a hangod által. Hogy még nagyon sokáig azt érezhessem, amikor Téged hallgatlak: „Nemrég egy kedves, szimpatikus fiú költözött ide a szomszédunkba. Amikor csak látom, őszinte nagy barna szemeivel kedvesen mosolyog, s mindig van egy kedves szava. Mindig hallom, mikor a szobájában, a konyhában énekel magában. A hangja, az éneke tele van szívvel és lélekkel. Amikor csak meghallom, olyan érzésem támad, hogy legszívesebben átkopognék hozzá egy tál sütivel: „Szia Pisti! Gondoltam átugrom, hátha jólesne egy kis finom süti.” Ő pedig kedves mosolyával boldogan beinvitál és a süti mellé főz egy finom teát, s közben persze énekel tovább. Aztán azért jut idő egy kis beszélgetésre is így baráti körben…

…aztán tapsvihar ébreszt fel…nocsak elkalandoztam az énekét hallgatva. Csoda? Hiszem tényleg olyan, mintha egy barát lenne a közelből…a kedves szomszéd fiú, akit mindenki szeret a házban…s aki sikerének mindenki örül, aki becsüli a nagy szívét és az őszinte érzéseit. Maradj hát mindig ilyen érdekes és értékes EMBER, amilyen vagy, s talán egyszer egy tál süti kíséretében tényleg egy nagyot beszélgethetünk majd Veled…mármint nem a sztárral, hanem „Tudod, a kedves fiúval a szomszédból…” J