Nézem, ahogy alszik. Gyönyörű. Tudom, férfit nem nagyon illetünk ilyen jelzővel, de akkor is az. Nem tudok jobb kifejezést. Olyan békés ilyenkor, csendes, nyugodt. Melegség járja át szívem minden szegletét. Nem is olyan régen része az életemnek, mégis mintha mindig is itt lett…

Magányos hajtincs, mi lágyan ringatózik a szélben, Makacs fájdalom, mi régóta rejtőzik a mélyben. Ében tükre a léleknek csendes reményt súg még, Megérintette szívemet, mikor hozzám szólt e kép.   Bronzos bőrét perzseli a szűnni nem akaró hőség, Semmi nem jutott…